Frontlines: Fuel of War

Képzeljük el, hogy a nem túl távoli jövőben a Föld lakossága 7,5 milliárdra nő, a gazdaság pedig nem képes ellátni élelemmel az emberiséget. Minden korábbinál súlyosabb éhínségek törnek ki, melyeknek milliók esnek áldozatul. Mindeközben az emberi beavatkozás hatására teljesen megváltozik a bolygó klímája: megolvadnak a sarki jégsapkák, megemelkedik a tengerek vízszintje, egyes vidékek elsivatagosodnak, mások az örök fagy birodalmává válnak. Ráadásul a Föld energia-készlete is kifogyóban van, az energiahordozók árai az egekbe szöknek. A korábban legdemokratikusabbnak számító államokban is meginog a demokrácia intézményeibe vetett hit, eluralkodik a káosz, melyen a kormányzatok csak a fegyveres erők segítségével, statáriális eszközökkel képesek úrrá lenni. Állandó félelem költözik az emberek szívébe.
A világ két részre szakad, megalakul a Nyugati Koalíció, mely a NATO-ból növi ki magát, illetve a Vörös Csillag Szövetsége, melyet Oroszország, Kína, és szövetségeseik alkotnak. A két fél farkasszemet néz egymással, a politikai légkör egyre feszültebb. A háború pedig a küszöbön áll...

Ez a Frontlines előtörténete, s mi akkor kapcsolódunk be az eseményekbe, amikor a háború megkezdődik. A Nyugati Koalíció oldalán harcolva feladatunk, hogy az ellenség stratégialilag legfontosabb létesítményeit (erődök, üzemanyag-telepek, fegyvergyárak, rakétasilók, stb.) elpusztítsuk, vagy elfoglaljuk, ezáltal a mi javunkra billentve a mérleg nyelvét a nyersanyagokért folytatott kíméletlen háborúban.
A játékmenetről annyit mindenképpen tudni kell, hogy a játék elsődlegesen a multiplayer módra van kihegyezve. Éppen ezért a szingli részben a sztori kevéssé hangsúlyos játék közben, inkább csak az átvezető animációk alatt hallhatjuk egy, a háborúban hadi tudósítóként résztvevő riporter beszámolóját (valamint a menüben elolvasható a sztori előzménye is, de erről picit később).
A játék összesen hét kampányt (a menüben nyolc darab van, de az első kettő ugyanaz, kétszer) tartalmaz, amik közül az elején csak a legelső érhető el. Ha ezt teljesítettük, mehetünk a következőre, és így tovább, mígnem megvíjvuk a végső, mindent eldöntő csatát. Egyébként azokat a fejezeteket, amiket feloldottunk, onnantól kezdve külön-külön is kitolhatjuk.

A játékmenet nagyjából úgy néz ki, hogy van egy viszonylag nagy pálya, és egyszerre kapunk több elfoglalandó/megsemmisítendő objektumot. Ezeket a feladatokat pedig olyan sorrendben végezzük el, ahogy nekünk tetszik, van tehát egy kis fokú szabadságunk is.
Céljaink eléréséhez többféle fegyvert használhatunk, a pisztolytól elkezdve a rohampuskán és a nehéztüzérségi fegyvereken keresztül egészen a mesterlövészpuskáig, vagy a tankelhárítóig. Meg kell viszont említeni, hogy a fegyverek nem sebeznek eleget, vagy a másik irányból megközelítve a dolgot, rengeteg lőszert kell belepumpálni az ellenfelekbe, hogy azok végleg kifeküdjenek. Ezen picit javíthattak volna, elvégre nagyon illúzióromboló, hogy valakit már harmadszor lövök mellbe sniper-rel, és ezek után még mindig vígan rohangál. Segítségünkre van továbbá számos robot harci eszköz is, mint pl. a távirányítós robothelikopter, mely rakétákat lő, vagy a gurulós gépágyú, stb., melyekkel komoly pusztítást okozhatunk az ellenség körében anélkül, hogy saját épségünket kockáztatnánk. Ezek az eszközök jól használhatóak, egyszóval remek adalék a játékhoz, hogy ilyeneket is használhatunk.
Rendelkezésünkre állnak különféle járművek is, melyek szintén megkönnyítik dolgunkat. Találkozhatunk többféle tankkal, illetve az egyik küldetésben helikoptert is használhatunk. A tankok irányítása egyszerű, de mindez sajnos nem mondható el a helikopterről. Egyszerűen lehetetlenség a madárkát normálisan vezetni az iránygombok + egér kombinációval. De szerencsére nem kell elkeserednünk, ezt a missziót tankkal is megcsinálhatjuk, jelentősen megkönnyítve saját dolgunkat.
Szintén oda kell figyelnünk arra, hogy milyen taktikával likvidáljuk az ellenséget. Nem rohanhatunk ész nélkül nekik, mert pillanatok alatt ízekre szedhetnek minket. (Itt jegyzem meg, a multiból a szingli részbe is átemelték azt a rendszert, hogy amennyiben fűbe harapunk, valamelyik korábban elfoglalt célpontnál respawn-olunk, és néhány másodperc elteltével mehetünk újra harcolni. Gyakorlatilag tehát nem lehet meghalni, mégis érdemes azért vigyázni, ugyanis minden pályán meg van szabva, hogy hányszor éledhetünk újjá.) Nem a legjobb megoldás tehát lerohanni az ellenséget. Érdemesebb inkább valami komolyabb eszközzel megritkítani soraikat (különös figyelmet fordítva a mesterlövészekre és a rakétavetős egységekre), majd ezt követően szépen sorban leszedni a megmaradt katonákat. Élvezetes tűzharcokat lehet vívni, legtöbbször tényleg egy igazi háborúban érezzük magunkat.

A pályák viszonylag változatosak, küzdhetünk majd a sivatagban, nukleáris bázison, gyárakban és üzemekben, illetve a játék legvégén lesz majd egy városi pálya. Nem szeretném lelőni a poént, így nem árulom el, hogy hol lesz a végső ütközet, de annyit elmondhatok, ez a része a játéknak nagyon el lett találva, meg merem kockáztatni, talán ez a legélvezetesebb pálya.

A mesterséges intelligencia inkább átlagos, semmint kiemelkedő. Bizonyos helyzetekben társaink jól használhatóak, jönnek velünk, tűz alatt tartják az ellenséget, stb. Máskor viszont simán belesétálnak a golyózápor közepébe, hajlamosak néha lemaradni, stb.
Kiemelném viszont, hogy a legutolsó pálya legvégét (mondhatni a játék legnehezebb részét) szinte egyedül küzdöttem végig, mert a társaim valamilyen ismeretlen okból eltűntek mellőlem. Meg nem haltak, hiszen a legeslegvégén ismét vállvetve küzdöttünk, de a finálé előtt mégsem voltak sehol. Ez kicsit frusztráló volt, mert egy fél hadseregen kellett magam teljesen egyedül átverekednem, ami, mondanom sem kell, nem volt egy egyszerű feladat.

A hangokra nem lehet panasz, a zene kellemes, illik a játékhoz. A fegyverek és egyéb harci eszközök hangjai szintén jók, így a játék ezen részét nem nagyon érheti kritika.

Korábban említettem, hogy a menüben rengetek extra kapott helyet. Egy idővonalon, részletes leírással van elmesélve a sztori előzménye. Ezt mindenképpen érdemes végigolvasni, mielőtt elkezdünk játszani, máskülönben a menet közbeni szegényes történetmesélés miatt nem sok mindent fogunk érteni abból, mit miért csinálunk, és hogy mi miért történik. De ezen kívül is számos hasznos funkciót találhatunk a menüben. Részletes leírást mindkét frakcióról, az összes egységről, az összes fegyverről, járműről, és az egyéb harci eszközökről, pl. a robotokról. Régen találkoztam ennyire jó és hasznos menüvel, ezért mindenképpen nagy dicséret a fejlesztőknek.

A Frontlines-t egyébként egy nap alatt könnyedén ki lehet játszani, ami ugyan nem sok, de a mai trendeknek tökéletesen megfelel. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a multival sokkal tovább el lehet lenni, akkor garantált a hosszútávú szórakozás.

PRO:
- előtörténet jól el van mesélve
- hasznos menü (rengeteg infó, stb.)
- van némi szabadságunk küldetések közben
- élvezetes tűzharcok
- taktikázni is kell
- változatos helyszínek
- az utolsó pálya nagyon hangulatos
- kellő hosszúságú
- harci robotok
- harci járművek
- viszonylag sokféle fegyver
- zene, hangok
- MI néha a helyén van
- respawn-rendszer

KONTRA:
- az első kampányt kétszer is végig kell játszanunk, ráadásul egymás után
- fegyverek kicsit sebeznek/sokat kell lőni ellenfeleinkbe, hogy kifeküdjenek
- helikopter-vezetés
- bugok
- MI néha hajmeresztő hibákra képes
- az utolsó pálya legvégén teljesen egyedül vagyunk

82%

vissza a címoldalra